Agyament konvenciók, avagy hogyan szabaditsunk fel helyet a HDDn ?

Van egy régi kissé dohos íratlan szabály a Windowsokban, de erről kicsit később…

Vajon mi történik ha olyan sok a programok memóriaigénye, hogy elfogy a rendelkezésre álló RAM? Hát ott a virtuális memória. Nagyon régen swapping, jópár éve már paging.

Létrehoz a rendszer egy közismert ? pagefile.sys nevű fájlt, ebben végzi a rendszer a lapozást. Így elvileg (nyilván a merevlemez maximális szabad területéig) hatalmasra nőhet a memóriahasználat, mindig tud allokálni a rendszer.

Na, az íratlan szabály : legyen akkora a pagefile mint a rendelkezésre álló fizikai RAM mennyisége. Nem tudom ez régen mennyire volt értelmes, ma már biztosan nem az 🙂

A másik hasonló téma a hibernáció megjelenése.
Régen (a DOS világában a 90-es évek elején) is létezett kizárólag hordozható gépeken egy rezidens program formájában amit le kellett futtatni a rendszer indulásakor, ami képes volt hibernációs fájlt/partíciót használni. A modern operációs rendszerek persze régóta beépítve biztosítják a funkciót. A pagingtől eltérően itt a teljes RAM tartalmát kimenti a rendszer a winchesterre majd lekapcsol. Így vissza lehet indítani a gépet úgy hogy minden nyitott ablak, éppen játszott film ugyanott folytatódjon. Értelemszerűen itt is akkora lesz a hibernaciós fájl mint a RAM tartalma.

Tegyük fel a felhasználónak nincsenek anyagi gondjai, modern, erős PC és egy iPhone boldog tulajdonosa. Rendszeresen készít biztonsági mentéseket a színültig telerakott 64GB-os telefonjáról a számítógépére.

Ezért ha feltesszük neki a kérdést : Hogyan szabaditsunk fel percek alatt majdnem 120 GB ! adatot mondjuk még egy 1TB-os winchesternek is a 12%-át anélkül hogy bármit is törölnénk?

pagefile : 32GB
hiberfil : 24,5GB
iPhone elavult biztonsági mentés : 60GB

Azt kell mondjam tényleg olcsó a tárhely manapság… 🙂

Update : látom a Windows 8 csavar mégegyet a dolgon és a pagefile mellé swapfilet is létrehozott 🙂