Skyfall. A végtelen széria ujabb része, a királynő ügynökének legújabb kalandjai.
Tegnapelőtt megtekintettük a filmet öcsémmel, nagyon kellemes csalódás volt.

Sok tekintetben szakítottak az eddigi hagyományokkal, talan kicsit a hollywoodi hagyományokkal is. Több szálon is keretbe volt foglalva a történet, ez nagyon tetszett a filmben, volt eleje, es volt rendes vége.
A történet. Szokásos módon a kezdő képsorok rögtön James egyik küldetésének közepébe dobják a nézőt, izgalmas, hajtós jelentetek, amik az egész filmre jellemzők. Nem szálltak el a készítők azonban, nem lett a film akció jelenetek összefércelt zagyvasága (ld. Bourne-széria)
A történet szépen felépített kerek egész, beleszövi több főszereplő életének múltbeli eseményeit és a film végére minden kérdést szépen lezár.
A központi elem a kiöregedett akcióhős-ügynökök kontra pulóveres nerd informatikus-ügynökök akik már pizsamában otthonról hatalmas dolgokat visznek véghez. Az idejétmúlt MI6 szervezet, a kémkedésnek általánosságban véve a mai világban értelmetlen léte, valamint Anglia letűnt dicsfényének, hatalmának kérdése.
Egyszóval VAN rendes történet.

A megvalósítás. Spóroltak a szokásos mai akciojelenetek szokásos kliséivel is. A monumentális (és sokszor elborult) jelenetek helyett (ld. Terminator 3, Die Hard 4.0) rendkívül igényes helyszíneken, igazán eredeti forgatókönyvvel és (szerintem) nagyon szép rendezéssel sikerült eltátani a néző száját ahelyett hogy minden jelenetben vonatszerencsétlenség vagy lezuhanó helikopter és napalm-tüzijátékok lettek volna. Voltak viszont fegyverek, jó csajok, nyilván James is elért az ágyig egy üveg Heinekennel a kezében. 🙂

Hasonlóan a Die Hard 4.0-hoz ez a film is láthatóan egy megújulást szeretne elérni, a kissé dohos 60-es évekbeli James Bond figurát akarják eladni a mai mozinéző többnyire tizen-huszonéves iPhone-generációnak. Itt sikeresen gyúrták egybe a Craiggel (a Pierce kissé bájolgós figurája után visszatért) 007 rendkívül férfias karakterét ami eladta 50 éve a JB filmeket, a mai fiataloknak (is) tetsző humorosabb személyiséggel, így egy kevésbé egyszerű, kevésbé tapló szereplő jött létre, komplexebb jellemmel, aki egyszerre kemény, de mégsem Bruce Willis módon poéngyár. Daniel Craig +1.
Több visszautalás volt az 50 éves évforduló miatt, ezeket nem spoilerezem de szintén emelni tudták vele a film minőségét, nem számít rájuk a néző.
Óvatosan adagolták a tipikus hollywoodi és a tipikus JB eszköztárat. Nem voltak 10 perces verekedések, unalmas autósüldözések, béna párbeszédek, irgalmatlan monumentális CGI betétek és nem voltak a szokásos értelmetlen 00-ás kütyük Q-tól sem (!) amik nélkül az utóbbi években már szinte el sem tudták adni James Bondot. Nem volt sem Nokia sem más gagyi burkolt reklám a filmben.

Szóval szvsz. az eddigi egyik legjobb James Bond filmmé emelkedett a Skyfall csak ajánlani tudom mindenkinek.
Visszatért egy olyan vonalra ami egyszerre tiszteleg az idősebb generáció JB figurájának, de elismeri a mai fiatalság igényeit is és szépen megadja ami az akciófilmeket szerető néző elvár egy ilyen filmtől.
Az utolsó jelenetben lobogó hatalmas angol zászlóval talan Anglia fénye is jobban világít majd. 🙂
Üde színfolt a mai akciófilmek között.
8/10