Kategória: Uncategorized

Nyilván az XP megszűnése ad némi nosztalgikus apropót ehhez a domboldalhoz. Vajon igazi-e a világ legtöbbet látott legelője vagy egyszerűen Photoshoppal ossze clonebrusholta valaki majd 15 éve?

Nos a video utolsó 1 percében kiderül.

Vélhetően egy az XP születésekor éppen divatos túlszaturáltság ihlette a kép készítőjét hogy egy szinte meseszerű hátteret készítsen.

Igaz a HDR alapötlete már 150 éve létezett, akkoriban ugyanis már voltak fotósok akik külon exponálták az eget és a tájat, megis ’88-ig várni kellett mire elkészült egy korszerű eszköz ami képes volt elkészíteni több különbözően exponált képből egy véglegest.

Az erős tone mappingot használó bliss.jpg (Lanka) nagyon ismert lett aztán, de mégis egy teljesen valódi manipulálatlan domboldal az alapja.

http://youtu.be/AVXY8OEZAEQ

Az általam módosított HD felbontású változat…

…itt pedig a brutál felbontású (4510×3627) legeslegeredeti

Az A osztályú arabica és drága dohány illatával keveredik a frissen száradt tinta kisgyermekkorodból jólesően ismerős illata a kávéház levegőjében, miközben harsogva felnyitod a reggeli lapot, eltakarva vele az ablakból a felkelő nap szemed közé tartó sugarát majd kifogástalan neveltetésednek köszönhetően csak finoman zörögve a csészealjjal, a kávéval teli porcelán után nyúlsz. A címlapról hiányzó tegnapi rémes eseményeket keresed aminek a hangjai a hálószobád ablakán át szűrődtek fel tegnap éjjel a macskaköves keresztutcából olyan eleven hangerővel hogy egy órán át képtelen voltál utána visszaaludni.

– Az újságírók spiclijei mindenhol ott vannak – feltételezed magadban
a reggeli lapok biztosan lehozzák majd mi történhetett.

A belülről évtizedes dohányfüsttől sárga szerkesztőségi szobájában fekete zománcozott olvasólámpája fényénél kalapálta be éjszaka, a yardról frissen beszerzett véres sztoriját a firkász, másfél doboz elszívása közben, gondosan ügyelve minden mondatára, majdnem hajnalig javítgatva a cikket ügyet sem vetve a lapzártára.
Ennek nagyot kell szólnia holnap – gondolta
Ugyan nem kellene éppen csak enyhén színeznie a gyilkos történetet, hiszen mióta a Hiltonnal szemben a sugárút túloldalán a szerkesztőség TV antennája mellől saját maga készítette premier plán képekkel sakkban tartja a nyomozót, kénytelen folyamatosan és részletekbe menően szállítani a nagyváros elmebeteg vagy bűzös híreit a belső rendőrségi jelentésekből.
De hiába, tudja jól, csak akkor adja el a rikkancs az egész kosárra valót ha szaftos a tartalom.

Szakállát kényszeresen sodorgatva átolvassa a 2 óra füstben megszületett gyermekét, elégedetten csettintve a dohanytól keserű nyelvével.
Jókorát lódított három helyen is, de a történet tanulsága sokkal kristályosabb így, nem kell annyit tépelődnie majd az olvasónak – gondolta miközben helyet keresett az írógép mellett az olvasószemüvegének, ami, most vette csak észre hogy igencsak törte már az orrát.

Lábad kereszbe fonva úgy érzed egyre lejjebb süppedsz a kávéház karfás székének mélyére, amely egy képzeletbeli alagúton át közvetlenül a mellékutca kövei közé ránt le. Tágra nyílt szemmel iszod a cikk minden sorát, meg sem hallva a kávézó mellett elhúzó mentőautó sikolyát, fel sem pillanatva elmulasztod viszonozni az alattad lakó színésznő bájos köszöntését aki ma reggel épp ugyanitt a Royalban két asztallal hátrébb figyelte álmos szemekkel a napfelkeltét, a tegnapesti premier után hatalmas borravalót kapott tőle a taxis, az eufória kitartott vagy még vagy két órán át, az álom soká érkezett meg hozzá is.
Ha visszaköszöntél volna, talán leült volna öt percre elmesélni az előadást.

Fel sem eszmélsz mikor a gyűszűnyi dohányt ami a hamutál helyett a lap aljára hullott, a kezeddel söprögeted éppen az asztal lábánál a morzsákat pusztító galambok hátára, mikor megakad a szemed a cikk végi dőlt betűkön. Szinte érzed ahogy súlytalanul sivítva repülsz ki a fantáziavilágból, vissza egyenesen az asztalodhoz, újra érezve az utca nyirkos sötetje helyett a napsugarat, újra hallod a város morajlását, a dudálást, újra érezve hogy átvertek. A történet teljesen a hatása alá vont, eggyé váltál minden szavával, a sorok közti tanulság a sajátoddá vált, amelynek megvitatásával bizonyosan a köszönés után, azonnal kezdtél volna az irodában a munka helyett, biztosan szóba került volna délután a gangon is a szomszéddal, a házmester is megállított volna a kukát is lerakva, hogy olvastad-e te is mi történt ? Hogy éppen itt a házunktól pár méterre? Jesszusatyaúristen, hát ez a mai világ…

Kettőt is pislogsz hát hogy biztosan nem olvastad-e félre, nem a hatásvadászat császára húzott csőbe újra, de mégis, a nyomda ezúttal sem hibázott…

Uj Péter – formálódik a fogaid közt…

A lapot lassan félbehajtva az üres csésze és a pénz mellett hagyod az asztalon, és miközben a járgány kulcsáért kutakodsz az öltönyöd zsebében, zúgó gondolataid lassan teljesen kitisztulnak. A madárcsiripeléssel és dudaszóval tarkított monoton nagyvárosi morajlás uralja a kávézó levegőjét és a szárnyaló fantázia forró vad táncát követően a gondolataid is újra hűvösek a langyos reggeli napsugár közepén állva.

– Nincs igazság mégis mindig elhiteti velem – mormolod halkan a parkoló felé indulva, miközben rájössz, bizonyosan soha nem fogod megtudni pontosan mi is történt valójában tegnap este az ablakod alatt.

Úgymond “wasteland-fallout-hangulatban” a Mad Max trilógiat néztem ki a múlt hétre, amiből at első (most nem googlizok de) legalább 30 éves már így feltétlen érdemes volt ujranézni.

Az utánunk következő generációnak írom a posztot akik már Stalker játékon, Fallouton és ki tudja hány lepusztult zombis / atomhulladékos alkotáson vannak túl, de nem tudják honnan is indult a szórakoztatóipar ezen hátborzongatóan szerethető radioaktív oldalhajtása. Honnan származik az első őrült bőrsapkás sárkányrepulő-pilóta.

Nos, 20 év elteltével újra megtekintve az ősfilmet, kijelenthető hogy érdemes rögtön a 2. résszel kezdeni az első annyira értékelhetetlen szemét. Fiatal koromban nem nagyon értettem, most meg már felfogom a mondanivalót ami persze van neki, és a filmiparban is stílusteremtő alkotás de a kivitelezés annyira gyenge minden tekintetben hogy kár is rá a szót vesztegetni, valószínű a készítők sem gondolták komolyan hogy ebből “igazi” film lesz 🙂

Próbáltak egyfajta “hazai” ausztrál autós westernt összehozni, ahol a modern világot követően visszatért a pusztulás és az őserőszak, sok elmebeteg bőrruhással és elvont egyszavas monológokkal, de a gagyi színészek/nulla forgatókönyv/béna rendezés/zero költségvetés sok jót nem hozott. Viszont az akkori filmek mellett kellően inspirálóan hatott hogy aztán elkészüljön a több helyen “országút harcosa” 🙂 címmel futó második rész, ami viszont már teljesen adja a hangulatot.

Rendes ruhák, és az abszolút stílusalapozó járművek, amik elég egy-két helyen megállítani a filmet hogy láthassuk, mennyire ki voltak dolgozva. A fő háttér, a vörös sivatag is azóta alap a Mad Max látványvilágon felnőtt filmesek posztapokaliptikus világában. Minden adott, a magányos gyűjtögető főhős, aki persze szintén “csibész”, hisz egy ilyen világban a gyenge azonnal elbukik, de semmiképp sem gonosz, és együtt érez vele a néző, akárcsak a pl. Waterworldben Kevin Costnerrel.

A narrátor is nagyon kellett rögtön az elején hiszen a helyszín annyira elvont a mai világtól, hogy így sikerült fél perc alatt kellő alaphangulatot és gondolkodni valót adni a film első snittjének autós száguldása alá és igaz, az első részt követően itt is megoldották kb. 3 szereplővel a filmet, de azok legalabb itt most beszéltek 🙂 és lám az első rész brutális és néhol céltalan erőszakos jelenetei (benzinben lángoló emberek, ütközésben széttrancsírozott gonoszok) nélkül is tudott ütni a film. A második rész mai szemmel egyértelműen 13-as karika, mégis kibontakozik mögötte a fantáziavilág a néző gondolataiban.

Nem kis örömmel forgatta anno a generációnk egy jó része tini korában az idehaza hasonló címen kiadott lapozgatós könyvet is 🙂

Szóval örülök hogy a brutális Mad Max első rész elkészült és hogy ez a stílus nem tűnt feledésbe, és a Mad Max elévülhetetlen érdeme hogy újat és maradandót tudott nyújtani film világában.

És nyilvan a rendező is olvasott még korábbi hasonló témájú regényeket amiből merítette az alaphangulatot, mert azok a hetvenes években voltak már jópáran.

A stílus egyik alapköve a 2013-ban Magyarországon cenzúramentesen újra megjelent orosz remekmű a Stalker néven ismert “Piknik az árokparton”.
A cím kicsit semmitmondó, a földön 2 napot “piknikező” idegenekkel és utolag persze sokmindent bele lehetne magyarázni hogy az árokpart valojaban itt a repedezett, de azért még szilárd aszfalt biztonságát elhagyva maga a pokol (mint az ahova lépek szörny teremben, vagy a Half-Life 2-ben ahol hasonlóan parázott a játékos hogy egy kis szilárd felületre jusson) de talán felesleges is, mert a címe (akármi is volt az eredeti orosz címe) ellenére a regény valoban nagyon jol sikerült.

Ez egy teljesen más történet mint a Mad Max, de érezhető hogy a lerobbant világ vészjóslóan rozsdabarna jövőképe a hatvanas évek hidegháborús nukleáris világában sok íróra rátelepedett, nyomasztva és megihletve őket.

A stílus új kedvelőinek kötelező darab tehát a Mad Max, mégha egy-ét helyen latszik is rajta az idő, nagyon hangulatos film.

Ja, még ujra kell néznem a harmadik Tina Turneres részt is, lehet hogy majd beupdatelek ide 🙂

Gyakran előjön a kockák közti beszélgetésekben szinte minden évben, hogy idén már annyira kifinomult a technológiai szint a számítógéppel előállított 3D világban hogy bármire képes egy rendező a használatával. Ezek a beszélgetések úgy a Terminator II körül indulhattak szerintem, az Alien II rengeteg bábjátékát felváltották az akkoriban rettenetesen nagyteljesítményűnek számító renderelőgépek. ( Remelem állatorvos barátaim nem olvassák rutinból félre rendelőnek ) 😛

Én a sokak által istenített, megint mások által széjjeltrollkodott Pi élete című filmben éreztem a túlzó színorgia varázslata közepette hogy eljött egy újabb erős szintlépés ezen a téren.

Ahhoz képest hogy a Toy Story első részét olyan alacsony képfelbontással (1536 x 922) renderelte a Pixar annak idején a MOZIVÁSZONRA ! hogy azt ma már egy olcsó monitor és persze valamennyi PC játék vagy 4x annyi képpont (kb. másfélszer – jav.) valós idejű elkészítésével messze felülmúlja.

A Gatsbyről mint filmről most nem írnék sokat, úgyis valószínű nagyon megosztja majd a nézőket, talán csak annyit hogy nagyon tetszett a színpadias képi világ, a giccset is elviselhetőnek tartottam a film alaphangulata miatt. Sokkal jobban sikerültek a zenés jelenetek is mint pl. a Moulin Rogue-ban valamint Leonardo újfent igazán kiválóan játszott.

A regény történetét remekül átadta a filmadaptáció, nem úgy mint pl. az Ender’s Game, ahol a film tényleg sokszor csupán foghíjas diavetítésnek hatott ahol elveszett jónéhány képkocka.

Azonban a színészi játék, a történet, a színvilág messze nem teljesedett volna ki szerintem ha nincs ez a nyilvánvalóan nem eredeti, mégis hiperrealisztikus CGI háttér megteremtve mögé.

Sok víz lefolyt már az Unreal első része óta azóta hozzászoktunk a renderelt várkastélyokhoz a Harry Potterben, vagy a steampunk Sherlock reboot óta a virtuális gyárnegyedhez, de amit itt műveltek a vizuális effektekkel az egész egyszerűen pazar.

A Pi életét hozom példaként nyilvánvalóan a hasonlóan túlszaturált színvilága miatt, de itt a készítők minden képzeletet felülmúltak szerintem.

Ezt az alapvetően egyszerű szerelmi háromszöget képes volt a kimondhatatlan mennyiségű kosztümöt a CGIvel úgy keverve ábrázolni hogy az eredmény a nyilvánvaló túlzásai ellenére is kiemelkedően jól sikerült.
Szerintem. 🙂

Ahogy a Pi életében is a büdzsé nagy részét felemésztő trükk-költség itt nem a sokkoló monumentális akciójelenetekre ment el hanem egész egyszerűen a szinte a teljes film egy virtuális környezet, az összes hátteret, hangulatos helyszínek egész sorát, szinte mindent amit láttunk a filmben, 3D modellezők állították elő. Nem csak nagytotálban, hanem a szobák belsejét is (ahogy valaki találóan megjegyezte) egy Enteriőr-magazin egész évfolyamát meg lehetne tölteni Gatsby épületek “fotóival” 🙂

Igazából ahogy a mai szemmel itt-ott már kevésnek vagy láthatóan műnek ható Star Wars (I-III) CGI első megpillantásakor éreztem akkor, az itt méginkább sajgott, sajnáltam ugyanis a színészeket.
Míg én ott voltam velük ezeken a pompás helyszíneken, ők viszont csak zúgó klímájú zöldre festett hangárokban lámpák kereszttüzében kellett hogy megéljék ezeket a nagyszerű jeleneteket és helyszíneket.

Ez alól talán az egyetlen korszerű kivétel az Oblivion, ahol sok helyszín eredeti volt, az épületek, a “helikopter” is , talán azért is ragadta meg a nézőket a képi világ mert hihető volt. Ahogy a színészeknek is valóban felkelt a nap reggel és igazi kapcsolók at kellett nyomogatniuk.

Szerintem feltétlenül tekintsétek meg werkfilm helyett az alábbi videót ami pár percben nagyon hangulatosan illusztrálja a leírtakat.



Bitcoint egy ideje váltják nagyobb helyeken is, az eddigi földalatti jellegéből kezd kiemelkedni. Ahogy terjed a köztudatban és ahogy a spekulánsok kezdenek ébredni bitcoin témában lassan kezdi kivívni a könyvekbe bekerülést :


– 235%-kal nőtt az árfolyama a dollárhoz képest mindössze 2 hét alatt


– 6600%-kal egy ev alatt

Fejlett világunk egy ujabb “csodája” a jelenség.

A T-Online berkeiben a tűzhányó-agyú marketingesek kitalálták hogy eladják nekünk “ingyenesen” azt a “szolgáltatást” hogy szegényektől elveszik az amcsik az IP-címek egy részét. Vicces a szöveg tartalma, mert valami remek dolognak állítva be ezt a jelentős visszalépést de valahol úgy gondolom ez erősen a vásárlói megtévesztés egy tipikus esetét meríti ki.

Mi van abban az esetben ha valaki elő tud venni egy tíz éves vagy régebbi szerződést amiben ez a publikus IP jelentősen máshogy volt még szövegezve.

Arról végképp nem is beszélve ha spammelés miatt tiltólistára kerül egy IP ami mostantól egy rahedli embernek kivágja a kimenő email-forgalmát.

A gond nem is az hogy elhallgatják a valódi problémát, hanem hogy teljes hazugság az egész levél.

Olvassátok :

“KEDVES ÜGYFELÜNK!
Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy műszaki fejlesztésünk eredményeként 2013. szeptember 30-ai hatállyal Önnek, még biztonságosabb internet hozzáférést biztosítunk.
Ez azt jelenti, hogy a publikus IP címe helyett privát IP címmel használhatja tovább hálózatunkat.

A privát IP cím előnye, hogy sokkal biztonságosabban internetezhet számítógépén.
Ugyanakkor szeretnénk felhívni figyelmét, hogy a privát IP címet használó számítógépek éppen a nagyobb védettség érdekében, biztonsági okokból semmiféle olyan alkalmazást nem használhatnak, amik a számítógépet „szerver” (kiszolgáló) szerepben igénylik.

Az átállással kapcsolatban Önnek további teendője nincsen!

Amennyiben mégsem kívánja a jövőben előfizetését privát IP címmel használni, kérjük, hívja ügyfélszolgálatunkat a Magyar Telekom hálózatából díjmentes 1412-es telefonszámon, vagy jelezze igényét a

nat@telekom.hu
e-mail címen MT azonosítójának vagy az internet szolgáltatás használatához szükséges bejelentkezési azonosítójának megadásával és ingyenesen visszaállítjuk jelenlegi publikus IP címét.

Reméljük a jövőben is elégedett lesz szolgáltatásunkkal!

Üdvözlettel:
Magyar Telekom Nyrt.

Budapest, 2013. szeptember”

via @0ket

A manapsag hihetetlenül népszerű stílus (dubstep) annyira megy, hogy a Nokia egyenesen a nevével eladott (Nokia Tune) kellemes gitárszólót is “behangolta” erre a par éve épp csak néhány alter-elektro hallgatót vonzó peremstílusra.

A 80-as években a techno születésekor már próbáltak itt-ott 2000 utáni filmjeleneteket forgatva techno-jövőt ábrázolni durva gépzenével és most hogy eljött, bizonyára nagyanyáink hátán is felállna a szőr a dubstep művészek csikorgó-pörgő alkotásait hallgatva de szeretném ha tudnátok hogy van sokkal lejjebb a Skrillexnél csiszológépeinél.

Itt van pl. az Autechre – Gantz Graf

Munkahelyi lejátszása ellenjavallt 🙂

Elfelejtettem kitenni úgy egy éve ezt a posztot, de most ujra előkerült a Project Ara téma, így bepótolom.

A PC moduláris koncepciója csak a 80-as években győzött a sok egyéb elképzelés mellett. Hozzuk fel példának a Commodore gépeket, akik a cég összeomlása előtt már igazából szinte PCket gyártottak.

Ne felejtsük el azt sem nemcsak mennyire teljesen mások, sokszor ellentétesek az igények azóta, de azt sem hogy mennyire eltérnek a felhasználó is és a géppel elvégzett feladatok is.

A PC jelen formájában egy korszerűtlen gép-modell, és úgy gondolom a mai gazdaságban mar hosszabb tavon nem is életképes.

Ugyanígy latom a moduláris telefont is. Remek ötlet de a mai világban (és persze gyártástechnologiaval) nem kivitelezhető.

Vicces momentumok a készítők elképzelésében a konnyu cserélhetoseg miatt:

– a 4 érintkezős adatkapcsolat a modulok között. Emlékeztetnék mindenkit a PCI expressz átviteli sebességére. Vagy az USB 3 szabvány, ahol meg kellett eroszakolni az eredeti zseniális soros elképzelést a 4 érintkező mögé bújtatott ujabb “érintkező-halommal”

– a cserélhető processzor : emlékeztetnék a mai processzorok tobb mint 1000 !érintkezőjére a sebesség és a 64 bit miatt.

– Akkumulátor : soha nem lesz elég nagy a mérete a rettenet gyenge hatásfok miatt, hogy akár ha a telefon teljes belseje a működéshez szükséges elektronika helyett is akksival lenne tele, tudna szolgáltatni annyi energiát amilyen számítási teljesítményt diktál a divat. Uj technológia kell.

(Divat = HD videókkal telerakott weboldalak, beágyazott hihetetlen nagy tudású bonyolult scriptek, animációk web2, valós idejű 3D render többrétegű áttetszőség mindenhol stb. )

Az irány egyértelműen a végtelenségig fejleszthető szoftverplatform (Android, iOS, Windows) ami alá évtizedekig biztosítható a működéshez szükséges hardver. Kinai gyártó mindig lesz aki elkészítse a hardvert, Moore után lathato hogy a teljesítmény feljesztese gyakorlatilag soha nem all meg amíg profit van belőle. Éppen ezért a felgyorsult fejlesztés miatt nem sok értelme van már a moduláris telefonunk 4-5 eves alaplapjába rakott vadiuj processzornak és hasonló fejlesztéseknek ami a 80-as években kiváló koncepciónak bizonyult még.

Abban sem vagyok biztos mivel látható hogy a mobil eszköz mindent letarol, hogy nem alakul ki egy uni-mobiloprendszer idővel amit a szoftvergyártók közösen hoznak össze. (EarthOS 2049 🙂

A lassan jellemzően milliárdos eszközszám direkt csatolva mindössze 1-2 gyártóhoz soha nem látott adatgyűjtésre ad lehetőséget,a tobb milliárd embertől begyűjtött adatok egy cégnél valo feldolgozhatosaga (pl. nyelvi fordulatok feldolgozására és a hangfelismerő tökéletesitesere) hihetetlen következtetések levonását hozza el hogy mi kell az emberiségnek (ld. Google) amire még 10 eve sem volt lehetőség.

A jövő-platform felhasználói felülete (eger, billentyűzet) fog teljesen eltűnni rövid időn belül a hang alapú vezérlés miatt. Es mondjuk maga a touch felület (hajlított nemcsak üveg felületeken) is nyilván fejlődik valahova. (Pl. Oblivion)

A céges vonalon is addig fog kitartani a billentyű-képernyő-munkavégzés amíg valami hatalmas ügyviteli rendszer nem jön létre hang-alapon (SAP 2049 🙂 ahol a cégműködés belső feldolgozása előre programozva történik es az alkalmazott (ha ember lesz még egyáltalán 🙂 képes komplexebb munkákra ahelyett hogy “email küldése” gombokat kellene nyomkodnia.

Azon túl pedig annak nyilván örülne épp az emberiség ha a nagy “doboz” a ventilatorokkal eltűnne teljesen az asztalokrol. Ami gyakorlatilag meg is valósult mára már, csak meg kell fizetni.

A jövő talán elhozza az Ubuntuék által elképzelt telefon-PC-t (azt hiszem már talán kézbe is fogható) ami egy telefon amit egy dokkba helyezve desktop Ubuntuvá válik.

Sokan temetik ezt az elképzelést pedig talán a legígéretesebb amit eddig láttam.

Es nincs szükség a külső vinyodra (meg egyáltalán az adatod hordozasara) hiszen a telefonod maga a szamitogeped. Mindig nálad van. Ezen felül persze a felhő-backup egy evidens irány szintén.

Az iPhone 5S standardizalt uj generációs ujjlenyomat olvasója talán mar jövőre (2014) a telefonok egy tekintélyes részében lesz ami az emberek által gyűlöletesnek tartott “jelszavazast” váltja ki (persze nem mindenben) de legalábbis leegyszerusiti igy minden aggály ellenére biztos hogy nagyon népszerű feature lesz. Igaz az Apple ugy intézte el hogy bekerüljön a telefonba, hogy az Authentec-et felvásárolta igy a sok évtizedes technológia egyben az övek lett.

Két dolgot kell “csak” megoldani szerintem hogy egy hatalmas szintet lépjen a “személyi” számítástechnika.

– Kell végtelen energia (a lithium akksit el kell felejteni, nullponti energia, kozmikus rezonancia, szóval valami cool dolog 🙂

– Kell kijelzo (valami anyag nélküli holografikus valami aminek nem fix a mérete és par centistől falméretig könnyedén változhat)

A tobbi pedig már szinte megvan ma is. 🙂

A teljesítmény a 3 évtized tapasztalatai alapján mindig meglesz, így máris vihetunk a zsebünkben egy pl. ubuntu phonet amin bárhol pikk-pakk kivetíthetünk egy prezentációt, de egy szemüveget felvéve (mint kijelzo) máris megvan a privát szféránk is.

A konfigurációmentes hálózat szinten letezik evek óta (Applenél AirPrint, AirPlay stb) nyomod a nyomtatás gombot és kész 🙂
Megnyomod a TV ikont és a TVn a kep. Aki használta már tudja, hogy tényleg semmit nem kell konfigolni.

Na, ebben a katyvasz posztban ezt vizionaltam nektek, a moduláris telefon bar az emberek szívének és a bolygónak és persze nekem is simogatóan zöld 🙂 de mivel mi emberek nem tudunk magunk előállítani mobiltelefont, csak a gyártók érdekei menten érdemes a jövőben gondolkodni.

Ott pedig a gyors termekciklus, a hamar megtérülő befektetés, a tőke forgási sebességének és a profit maximálása a követelmény.

Ennek tökéletesen megfelel az évi 1-2 uj telefon, a 3 évente uj autó stb.

Szóval hamvába hal szerintem mint temérdek csodás elképzelés az emberiség mentalitása miatt. Es ez a mentalitás talán egy apokalipszis (világháború) vagy pl. egy uj csillagközi fajjal valo keveredést követően fog csak globálisan változni.

…szerintem…