Gyakran előjön a kockák közti beszélgetésekben szinte minden évben, hogy idén már annyira kifinomult a technológiai szint a számítógéppel előállított 3D világban hogy bármire képes egy rendező a használatával. Ezek a beszélgetések úgy a Terminator II körül indulhattak szerintem, az Alien II rengeteg bábjátékát felváltották az akkoriban rettenetesen nagyteljesítményűnek számító renderelőgépek. ( Remelem állatorvos barátaim nem olvassák rutinból félre rendelőnek ) 😛
Én a sokak által istenített, megint mások által széjjeltrollkodott Pi élete című filmben éreztem a túlzó színorgia varázslata közepette hogy eljött egy újabb erős szintlépés ezen a téren.
Ahhoz képest hogy a Toy Story első részét olyan alacsony képfelbontással (1536 x 922) renderelte a Pixar annak idején a MOZIVÁSZONRA ! hogy azt ma már egy olcsó monitor és persze valamennyi PC játék vagy 4x annyi képpont (kb. másfélszer – jav.) valós idejű elkészítésével messze felülmúlja.
A Gatsbyről mint filmről most nem írnék sokat, úgyis valószínű nagyon megosztja majd a nézőket, talán csak annyit hogy nagyon tetszett a színpadias képi világ, a giccset is elviselhetőnek tartottam a film alaphangulata miatt. Sokkal jobban sikerültek a zenés jelenetek is mint pl. a Moulin Rogue-ban valamint Leonardo újfent igazán kiválóan játszott.
A regény történetét remekül átadta a filmadaptáció, nem úgy mint pl. az Ender’s Game, ahol a film tényleg sokszor csupán foghíjas diavetítésnek hatott ahol elveszett jónéhány képkocka.
Azonban a színészi játék, a történet, a színvilág messze nem teljesedett volna ki szerintem ha nincs ez a nyilvánvalóan nem eredeti, mégis hiperrealisztikus CGI háttér megteremtve mögé.
Sok víz lefolyt már az Unreal első része óta azóta hozzászoktunk a renderelt várkastélyokhoz a Harry Potterben, vagy a steampunk Sherlock reboot óta a virtuális gyárnegyedhez, de amit itt műveltek a vizuális effektekkel az egész egyszerűen pazar.
A Pi életét hozom példaként nyilvánvalóan a hasonlóan túlszaturált színvilága miatt, de itt a készítők minden képzeletet felülmúltak szerintem.
Ezt az alapvetően egyszerű szerelmi háromszöget képes volt a kimondhatatlan mennyiségű kosztümöt a CGIvel úgy keverve ábrázolni hogy az eredmény a nyilvánvaló túlzásai ellenére is kiemelkedően jól sikerült.
Szerintem. 🙂
Ahogy a Pi életében is a büdzsé nagy részét felemésztő trükk-költség itt nem a sokkoló monumentális akciójelenetekre ment el hanem egész egyszerűen a szinte a teljes film egy virtuális környezet, az összes hátteret, hangulatos helyszínek egész sorát, szinte mindent amit láttunk a filmben, 3D modellezők állították elő. Nem csak nagytotálban, hanem a szobák belsejét is (ahogy valaki találóan megjegyezte) egy Enteriőr-magazin egész évfolyamát meg lehetne tölteni Gatsby épületek “fotóival” 🙂
Igazából ahogy a mai szemmel itt-ott már kevésnek vagy láthatóan műnek ható Star Wars (I-III) CGI első megpillantásakor éreztem akkor, az itt méginkább sajgott, sajnáltam ugyanis a színészeket.
Míg én ott voltam velük ezeken a pompás helyszíneken, ők viszont csak zúgó klímájú zöldre festett hangárokban lámpák kereszttüzében kellett hogy megéljék ezeket a nagyszerű jeleneteket és helyszíneket.
Ez alól talán az egyetlen korszerű kivétel az Oblivion, ahol sok helyszín eredeti volt, az épületek, a “helikopter” is , talán azért is ragadta meg a nézőket a képi világ mert hihető volt. Ahogy a színészeknek is valóban felkelt a nap reggel és igazi kapcsolók at kellett nyomogatniuk.
Szerintem feltétlenül tekintsétek meg werkfilm helyett az alábbi videót ami pár percben nagyon hangulatosan illusztrálja a leírtakat.